Prága - 2. nap

2010.09.19. Vasárnap

Irány a belváros! Annyit, de annyit gyalogoltunk, hogy nem is tudom, hogy fogok holnap ráállni a beteg talpacskáimra. Ló Piroskának a legjobb, mert végig ott ült a hátizsákban. 

Ezeket a helyeket már két éve egyszer végigjártuk, de most muszáj ismételni. Igyekszem olyanokat fényképezni, ami még nincs meg otthon a gépemben, de egyszerűen lenyűgöz a látvány. Mindkettőnket. Az Óváros tér, az Óratorony, a Lőportorony és a Károly híd környéke annyira tele van emberrel, hogy majdnem élvezhetetlen a séta. Vagy eljövünk hétköznap reggel, vagy ennyi marad belőlük. Mindenesetre imádjuk az egészet.  Viszont valamelyik toronyba fel szeretnénk majd menni valamelyik nap.

Mi most igazából a kicsit kisebb érdeklődést kiváltó helyekre indultunk, úgy mint különböző múzeumok és rejtettebb kincsek irányába. A jelszó: Turisticke Znamka! A kis fakorongok, amikből már számtalan mennyiséget gyűjtöttünk össze idáig, de még mindig nem eleget. :) A Betlémska klaster (ez egy kolostor) portája az első sikeres pontunk. Itt két idős hölgy (nálam sokkal ékesebb angolsággal) nem brja ki, hogy végig ne lapozza a noteszkámat. Láthatóan értékelik, ezt a „very exclusiv” kifejezéssel tudtomra is adják. Dagad ám a mellem! :) Végül még útba is igazítanak, hogy merre menjük, ahol szintén fogunk kapni majd pecsétet és korongot.

No abban a múzeumban kevésbé érdekeltük a hölgyet, kiadta a cuccost aztán menjünk amerre látunk. Valami Amerikai kultúra múzeum volt, hát valahogy itt Prágában nem annyira erre vágytunk,ezért nem mentünk be.

A Károly hídra épp csak felmentünk, az első rajzoló embernél megcsodáltuk, hogy egy beöltözött lovagot rajzolnak éppen. Nem volt egyszerű olyan szöget találni, ahonnan egyáltalán tudtam fotózni, annyian voltak, végül mégis sikerült egy igen jó pozíciót találnom. Ide majd jön egy fotó, de mivel innen csak alig látom, hogy milyenek lettek a képek, nem nagyon szívesen teszek fel nyers fotót.

A Vencel tér egyik végéhez is elkeveredtünk, ahová nagyon nem akartunk, mert valahogy nincsenek szép emlékeink róla. Nehézkesen megtaláltuk a Smetana múzeumot. Majdnem visszafordultunk a kis félszigetkéről, mert csak kávézót láttunk, aztán a végén mégis ott volt. Ha kicsit tovább sétáltunk volna a folyóparton, akkor megláttuk volna a szobrot, mert messziről virít, nézi imádott Moldváját (amiről két éve jó ki lettünk oktatva, hogy csehül Vltava és vitának helye nincs) csak mi a másik oldalról közelítettünk.

Na nem is szaporítom a szót, végül 6 db koronggal és a hozzátartozó pecsétekkel végeztük a napot. Az óratoronynak se pecsétje, se korongja, ami számomra már csak azért is meglepő, mert ennél nagyobb látványosság azért nem igazán van errefelé. Sőt még ki is nevette a füzetemet a macsó legény. :)

A végén még vásároltunk picit és visszajöttünk a szállásra még kora délután.  Estére pedig visszamentünk még egy picit, mert nap közben azt láttuk, hogy mindenféle színpadokat állítottak, és arra gondoltunk, hátha lesz valami műsor, de nem nagyon láttunk semmi ilyesmit.  Ezért inkább Zizkov felé vettük az irányt. A legjobb pillanatban találtuk meg a Jara Cimrman színházat. Éppen vége volt az előadásnak, és be tudtunk lógni picit. Nem biztos, hogy örültek neki, hogy ilyenkor bemegyünk és fényképezünk, de nem baj. Úgysem sikerültek jól a képek. Sajnos. Pedig Jara Cimrmanról egyszer késztek egy füzetet az biztos!