2012 - Egy év képekben

December

Elkészült a napló decemberi oldala.

Tipitá:

Onnan induljunk ki, amit Era javasolt!:
December: A fények, a hó és az ünnepek hónapja; a változás ideje; és annak az ideje, hogy befejezd amit elkezdtél és hogy reméld valóra válnak a kívánságaid!

• legyen az oldalon valamilyen formában hópehely, 
• legyen rajta festés, 
• legyen rajta csipke, 
• és mivel gombbal kezdődött az év, fejezzük is be azzal, legyen rajta gomb is.

Egyben ez a scrap.hu decemberi téma kihívására is készült.
"karácsonyi hagyományok. Örökítsetek meg oldalban egy családi tradíciót, valamelyik ünnephez kötődő elmaradhatatlan szokásotokat."

Nálunk sok hagyomány nem szokott lenni, de újabban apukám minden évben kap egy fotóalbumot. Ezt örökítettem meg az idén.

November - Gusztáv

És ez is készen lett ma.
Itt van a novemberi feladvány

- Egy színpalettát kellett használni, amit sikerült egyetlen papírral kiváltanom. Jeeeee! :))

- Eldugni valahol a nevünket (szóval keresd meg. :))

- Novemberre jellemző kiegészítőt használni (falevelek)

- Körbevarrni az oldalt. (na, ezt még januárban kitaláltam, hogy én az összes oldalamat körbe fogom varrni az albumban, így ez a feladat nekem már nem is volt feladat)

Használtam egy vázlatot hozzá, ami a ScrapFriends nevű ausztrál blog aktuális kihívása. Lehet, hogy majd beszállok vele a játékukba, nem tudom még. Ő lenne az:

Na jó, azért ez kissé részletgazdagabb, mint az enyém.

A sztori pedig a következő:

Gusztáv a kecskegyerek jó drágán figyelt már évek óta az egyik üzlet polcain. Első látásra szerelem volt. Ahányszor megláttam valahol, odamentem hozzá, és megbeszéltük, hogy sajnos nem vagyok milliomos, és nem tudom megvenni, de nagyon szeretem. Aztán jött a dizájnváltás, és Gusztáv 50%-ra le lett százalékolva. Ezt az én kedvesem véletlenül észrevette. Gondolta, ha már szülinapom van, utánanéz, hátha kap egy kisebbet, és lám-lám... El nem tudom mondani, hogy örültem neki! És ez a múlt idő az a folyamatos fajta, ami még most is tart, és fog is! Bizony! :)

Nos, hát ő lett az én szülinapos ajándékom az idén.

Október - Tass

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer nekünk gyerekkoromban egy telkünk Tasson. Pontosabban kettő. Előbb a Kunsági csatorna melletti üdülőtelepen, aztán, mikor 8 éves lettem, áttelepültünk a Duna partjára a horgásztelepre. Már jó 20 éve eladta apukám, és azóta nem is jártam arrafelé. Idáig.

Október elején egyik reggel felkerekedtünk, és elbuszoztunk Tassra. A falu széléről legyalogoltunk a zsiliphez,  ott megkerestük a Csepel sziget déli csücskében lévő geoládát, aztán továbbindultunk. Furcsa volt. Az a naaagy strand, ahol úszni tanultam, alig pár lépés, és igazából csak egy szabadon hagyott partszakasz. Onnan az a naaagy távolság a horgásztanyáig éppen negyedóra volt. Nagyon meglepődtem, hogy már ott is vagyunk. És onnan még az a sok-sok gyaloglás a házig.... még 10 percünkbe telt. Áll a ház, ahol apukám egyszer sikeresen befalazta magát. :DD A rózsakert pedig most röplabda pálya, és egy lugas is vezet a stégig. Nagyon más minden!

No, de nem is szaporítom a szót. Az októberi feladat a naplóban a következő:

(ide másolom, mert valamiért erre a feladatra nem lehet rákattintani a blogban...)

" Ildi: Mi jut eszetekbe az általam készített képekről?"

Nos, a válasz egyszerű. Semmi. :DD Na most ez a semmi arra vonatkozik, hogy egyetlen olyan témát sem fotóztam októberben, ami erre a feladatra ráhúzható lehetne. Viszont Tasson fotóztam kökénybokrot meg csipkebogyót. Gondoltam, az is csak bogyó, és ősszel érik... No meg a festék, amit használtam, az is "blueberry" fedőnévre hallgat, hát az is bogyó.
Ennél nyakatekertebben már nem is tudnám kimagyarázni magam, szóval ez van... Remélem, azért valahogy belefér...

Jó,  hát akkor nem nyígek azon, hogy valahogy nem sikerült ez az oldal, már csak Ildi kedvéért sem. De az igazság az, hogy nem tenném fel ide, ha nem feladatra készült volna. De ezt csak magamnak mondom, hogy tudjam. :))

Szeptember

Bevallom, megfordult a fejemben, hogy nem blogolok tovább, mert semmi értelmét nem látom.  Úgyhogy nem írok sokat.

Ez az oldal a scrap.hu decemberi vázlatára és a napló szeptemberi feladatára készült.

A feladat:  Ennek a színpalettának a használata:

A vázlat:

És az oldalam:

Ez pedig a másik vázlatra készült az Ego-albumomba:

A vázlat:

Az oldalam:

A pad

Ez a kép szintén vázlat alapján készült, de nem kihívásra, csak úgy, mert nagyon tetszett:

Vázlat:

Az olalam:

Bakony album

Elkészült a borítékalbumom a Bakonyi túránkról:

Augusztus

Az augusztusi napló oldalamat a júliusi feladvány alapján készítettem el. 

Magdus barátném megrendezte az első magyar teatasakos találkozót. Meg vagyok lepve, mennyi gyűjtő van már az országban. Amikor még nagyban műveltem a csereberét, alig találtam magyarokat, ők is abbahagyták azóta. Egy kivétellel. Száva ugyanis még most is gyűjt, nem is kis ütemben. Ennek igazából nagyon de nagyon örülök, a találkozónak pedig még inkább.

Három külföldi gyűjtő is megjelent, egy dán és két holland. Érdekes a mentalitásuk, valahogy nekem picit idegen ez a mértékű megszállottság. No de nem vagyunk egyformák. :)

Térjünk vissza az oldalra.

Itt a júliusi napló feladvány. 

1. víz-víz-víz ( képen )
2. a nagy melegek miatt valami hideg kiegészítő
3. varrás.

Azért ez alapján készítettem, mert a júliusi oldalamat az augusztusi feladatra  hoztam össze. És milyen jó! Elég nehézkes lett volna Bryan Adams koncertjét vizes fotóval illusztrálni. :D

Aztán itt van a novemberi vázlat kihívás a scrap.hu-n.

Az egyik vázlatra az előző - Lócikás - oldalammal indultam, a másodikra pedig ezzel az augusztusi napló oldallal.

És íme az én művem:

A két kép közötti sarokban eldugtam egy "jégkockát"  hideg kiegészítőnek. :))

Köszönöm, ha benéztél.

Lócikának Lóvirág

A scrap.hu novemberi vázlatkihívására készült oldal.

Barátnők

Mostanában egy albumon dolgozom. A Bakonyban túráztunk egy hetet október végén, ezt próbálom feldolgozni. Tulajdonképp készen is van már, csak a borítója hiányzik.

Ma viszont egy kicsit kiruccantam 15 évvel ezelőttre. A scrap.hu-n mosolygós képekből kértek oldalt, ez a havi téma kihívás. Keresgéltem a lányom gyerekkori fotói között, és találtam ezt a sorozatot, ahol a barátnőjével egy Visegrádra tartó hajón készültek róla mosolygós fotók.

Gesso-val összekentem a lapot, aztán mindenféle dekortapasszal és papírcsíkkal leragasztgattam a jobb oldalt. Még bélyegeztem rá egy kupakkal meg egy saját készítésű bélyegzővel, és mehettek is rá a fotók. 

Szeretem ezt a rendetlen stílust. Bár nem mindenkinek tetszik, nekem nagyon bejön.