Tegnap Papi elindult egy 192 km-es (khmmm...) túrára... No comment...
Én mindenesetre feliratkoztam egy ingyenes kuponos tanfolyamra a Hobby-Művésznél. Kiküldtek egy katalógust, (kártyatulajdonosként) és benne voltak a meglepetés tanfolyam kuponok.
Ezúttal egy albumborítót készítettünk el. Megmondom őszintén, nem mutatott semmi újat a tanfolyam a scrapbook technikáról, de mindenképp nagyon becsülendő, hogy ilyeneket tartanak. Mindenkinek jó egy ilyen tanfolyam. Aki meg akar tanulni valamit, annak azért, aki meg eladni akarja a hozzávalókat, annak azért. Lelkiismeret furdalásom meg már csak azért sincs ezért, mert nem volt ki a létszám.
Kaptunk egy 25 lapos spirál fényképalbumot, papírokat, matricát, szalagot stb. Amit ott felhasználtunk, azt el is hozhattuk.
Mivel én biztosan teljesen más anyagokat használtam volna hozzá, elég alap dolgot készítettem, amit majd alkalom adtán - ha kitalálom, mit akarok vele - tovább fogok fejleszteni.
Még kétszer megyek majd ilyenre, július utolsó napján "Inchies" technikát tanulok, augusztus közepén pedig egy kör alakú leporelló minialbumot fogunk készíteni. Na ez lesz majd izgalmas igazán nekem. :)
Papikám éjjel 2-kor a föld felett repkedvén (ejtsd: ezer vízhólyaggal a talpán) megérkezett. 77 km-ig bírta. Vagyis addig nem, de valahogy el kellett érnie a vonatot, így kénytelen volt menni bírás nélkül is... No comment again...
Magyarul egy nappal hamarabb állított haza, mint ahogy ígérte. Bevallom, számítottam ilyesmire. Vagy legalábbis reménykedtem benne, hogy van annyi esze, hogy nem megy végig egy ilyen elmeháborodott túrán. Ez számomra még azt is jelentette, hogy nem tudom elkészíteni a szülinapi zsebalbumkáját, csak úgy, hogy már itthon lesz. Ezért aztán tök mást készítettem, mint amit este terveztem.
- Fogtam egy fél pakli magyar kártyát, és kettesével összeratasztgattam őket úgy, hogy a rövidebbik végüknél egy kétoldalas ragasztószalagot úgy helyeztem el, hogy 2-2 kártyapárt össze tudjak fogatni vele. Így jutottam el a 6 lapos zsebalbumig. Kicsit megreszelgettem a széleket, hogy befogja a tinta, aztán tintáztam.
- A tehénke-lovacska farmról, valamint az élő jószágainkról és saját családomról készült pici fotókat kinyomtattam öntapadós fotópapírra, és felragasztgattam a kártyákra. Mindegyik mellé egy kis tépett és tintázott papírcetlire írtam fel a neveket. (igen rondán sajnos...)
- Az eleje és a hátulja pedig az ismert angol karácsonyi versike alapján készült. (nálunk Papin és rajtam kívül senki nem ismerte, de elmagyaráztuk, mit keres hátul az a csíz a csupasz fán. :D:D)
Ennyi a történet.
Papi félig kómásan végig aszisztálta a folyamatot anélkül, hogy rájött volna, mit csinálok. :D:D De nagyon örült. Legalább annyira, mint én annak, hogy itthon van.......
ui: Mindjárt teszem a Picasára, nem kell egyenként nyitogatni a képeket. :DD
