Könyvborító

Ezt még nem mutattam.

Fogtam egy öreg könyvet (amit a lomtalanításkor mentettem meg egy új élet reményében), és bekentem vajszínű struktúrpasztával az egész borítóját. Valahol egy video-n láttam a technikát, és nem jöttem rá, mit keneget rá a hölgy a könyvre, ezt találtam helyette. Azóta kiderítettem, hogy kész glettanyag volt az, ami nem mellesleg olcsóbb mulatság a pasztánál, ez viszont nagyon  jó lett szerintem.

A félig száradt pasztába mindenféle sablont, érdes felületű tárgyakat nyomkodtam bele. Attól lett ilyen egyenetlen az egész. A hátsó részen pedig jól kivehető a sablon mintája. Még mindig nem volt száraz, amikor rátettem és belenyomkodtam a csipke és háló darabkákat. Ezekhez végül ragasztó nem is kellett. Hagytam megszáradni.

Ezután kevés tintával átdörgöltem itt-ott a pasztás felületet. Most már ragasztóval rögzítettem a virágokat, a nyomtatott címet és alul a törött hajcsatot (naná, hogy találtam valahol). Óvatosan visszahúztam előbb a háló sarkát, és rátettem a csatra, hogy ne látsszon annyira a csúnya törésnyom.

 

Nekem tetszik, biztos, hogy alkalmazom még ezt a technikát valamikor, de nem biztos, hogy akkor is a drágább pasztát fogom használni. :)

A könyv belseje felejtős, maszatolgatok és dalszövegekkel játszadozom benne. Inkább gyakorlásnak használom későbbi dolgokhoz, így azt nem is mutatom. 

Köszönöm, hogy megnézted!