Még egy oldalt készítettem ebből az évből. Még nyár van, és nem járok iskolába. Unokahúgommal a régi telkünkön nyaralunk.
Az oldalon lévő kis szövegrészletek tulajdonképpen emlékfoszlányok. Egy nagy rét volt a házunk előtt, gondozatlan, ezért kisgyerek magasságú volt a fű. Erika egyszer "el is tűnt". Anyu szerint. Rémülten ordított be nekem, (akinek kilógott a fél feje), hogy hol van Erika. Akkor kinyúlt egy kéz a fűből, és egy vékonyka hang kikiabált: "Itt vagyok!". :)
Ez anyukám egyik kedvenc meséje, amit el szokott mondani családi ebédek alkalmából.
Lehet, hogy valahová el is rejtek majd még egy kis emlékezős kommentet. Ha találok neki helyet. Ha nem, akkor is kitalálok majd valamit, hogy ott legyen mellette.
És még vannak egyéb emlékeim is, ahogy az oldalt nézegetem. Ahogy apukámat vártuk a munkából, mert mozgott a fogunk, és valakinek ki kellett húzni, mert anyu nem merte..... a nagy görögdinnyék, amiket körbeültünk..... a "vágós lekvár", amit két pofára kajáltunk... a hempergős pici szoba (faltól falig ágy) és az emeletes ágyas másik kis fülke... mind-mind az óvodás kori nyarak emléke. Erről muszáj lesz majd írni hozzá, ha máshová nem, akkor egy szembe-lapra az albumban.
Jó ezeket az oldalakat készíteni. Jönnek az emlékek hosszú tömött sorokban.......
Igazán szép lett ez is! Jó volt olvasni a soraidat, az ilyen emlékeket muszáj oldalba foglalni...esetleg egy minialbumba ahova sokat is tudsz írni! Tetszik a színvilága az oldaladnak! Olyan tökéletesen kiemelkednek a fotók!! :)
VálaszTörlésNagyon tetszik. A sztori is, az oldal is. Csípem a stílusod, nagyon bejövős.:D
VálaszTörlésJó, hogy így a blogban megírod a történeteidet, de tényleg az lenne az igazi, ha a scrapbook oldaladon lenne rajta, akár egy elbújtatott címkén. Vagy akár ennek az emléknek egy másik oldalán. Mert biztos vagyok benne, hogy lesz folytatás, ahogy most belelendültél. Folytasd csak!!!
VálaszTörlésIgen-igen, ezen még dolgoznom kell. Nem az erősségem a kommentelés az oldalakon. Sajnos...
VálaszTörlés